dolgot kellene összehoznom, mégis...ha most leírnám, hogy ki vagyok, micsinálok, mennyi idős vagyok, stb., nem biztos, hogy olyan nagyon kedvedre lenne a dolog.
Nem azért csináltam blogot, hogy megismerjen a világ. Azért csináltam, hogy kiadjam magamból a pillanatnyi érzéseimet. És hogy ne kelljen kézzel írnom mindezt egy hülye könyvbe, amit naplónak hívnak. :)
Most épp...úgy érzem, rám fog zuhanni a világ. A híd, ami eddig tartotta, összedőlni készül...és én alatta állok...és nem tudok elmenekülni...
Te is éreztél ilyet, ugye? Vagy nem? Olyan, mintha kikötöztek volna a sínekhez, jönne a vonat, és az emberek, akik elsétálnak melletted, észre sem vesznek. Mintha láthatatlan lennél.
Talán tényleg az vagyok. Egy láthatalan lány a pokolban, amit életnek neveznek. Amit a Sors álnéven élő Lucifer irányít kénye-kedve szerint.
Sokszor kívánom, hogy küldjenek nekem valakit, aki segít rajtam. Elveszettnek és jelentéktelennek érzem magam. Még úgy is, hogy tudom, rengetegen állnak mögöttem, tettre készen, hogy segítsenek nekem.
Én mégis...nem...nem igazán ilyen emberekre vágyom. Én egy olyan személyre vágyom, aki mindig megvéd, akinek elveszhetek a karjaiban, aki kedvesen suttog a fülembe, mikor nyugtalan vagyok, akivel boldog lehetek...
Tudom, telhetetlen vagyok, és önző. De nem tehetek róla, az érzéseimet és a vágyaimat sajnos nem tudom irányítani. Ha így lenne, hidd el, már rég megtettem volna.
De így sajnos csak az álmodozás maradt, a sóvárgás egy jobbért, egy szebbért, ami talán engem is megtalál...remélem, minél hamarabb megtalál. Mert kezdek tönkremenni.
Nagyon unalmas vagyok? Ne haragudj, nem direkt. Kihangsúlyozom, ez a blog a pillanatnyi érzéseimmel lesz tele. Márpedig az elmúlt napokban, hetekben ilyen depressziós hangulatom volt. És még most is az van.
De legalább már kordában tudom tartani. Volt most egy időszakom, amikor elég nehézkesen tudtam fenntartani a megszokott látszatot, sokszor hullott le az arcomról az álarcom. De most végre megint sziklaszilárdan áll az arcomon.
De ez is csak ideiglenes megoldás lehet. Hiszen az álarc mögött a valós személyiség szép lassan felőrli magát, aztán eltűnik a süllyesztőben.
22:56. És én most írok blogbejegyzést. Ez is rám vall. Éjszakai életet élek, mikor nekem ilyenkor aludnom kellene, hisz holnap újabb három spanyolóra vár zsinórban. :) Nagyszerű.
Szerintem le is fekszem. Majd holnap fárasztom még a népet.
Addig meg...kellemes alvást mindenkinek.
"Ne akarj tucatember lenni, jobb kiríni a tömegből és állni az utálkozó tekinteteket, mint beleolvadni a hétköznapi, szürke emberek tömegébe és olyanná válni, mint amilyenek ők maguk." Kameko_Sensei
