Nem mentem tovább, szépen megkértem, másszon át rajtam. Nem tetszett neki. Kiabálni kezdett, hogy hogy merészelem azt mondani neki, másszon át rajtam. Ki vagyok én? Nem is ismerem! Milyen jogon bunkózom vele? Estébé.
Ki vagyok én? Hiszen már leírtam. Csak egy lány. Egy lány a világban, tele érzésekkel, emlékekkel, gondolatokkal. Tele tapasztalatokkal, élményekkel. Telis tele szörnyűséggel. Ez vagyok én. .egy.lány.a.világban.
De...ez egy rácáfolás volt az eddigi (tév)hitemre. Hiszen ez azt jelenti, hogy nem vagyok láthatatlan. Igenis látnak, észrevesznek.
Ettől függetlenül rohadt szarul esett, hogy a csaj a haverjaival egész úton rajtam röhögött. De szerencsére ott volt nekem a zeném. Senki nem veheti el a csodát, amit egymás iránt érzünk. :)
Ajjaj...kifogytam a szövegből. Ez túl kevés számomra blogbejegyzésnek. Mindegy, nem tudok mit csinálni. Mára el.
"Akkor is harcolj, ha már mindennek vége. Halálod után is harcolj. Harcolni kell a boldogságért itt is, Ott is."
Kameko_Sensei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése